Esküvő a káli medencében

Kezdőoldal 5 Referenciák 5 Esküvő a káli medencében



Livi, még gimnáziumban volt osztálytársam. Már az első egyeztetésnél láttam magam előtt, hogy mivel fogok készülni. Nagyon örültem mikor megkértek, hogy készítsek pár virágdíszt az esküvőjükre. Jó olvasni Livi sorait és újraélni azt a napot.

Egyszerű esküvőt szerettünk volna kerti party hangulattal, amikor a barátaiddal bulizol a lampionok alatt. Ez azt jelenti, hogy mindenki akkor eszik, amikor akar, nem pincérek szolgálják fel az ételt, nincsen kötelező program. Azt is tudtuk a legelejétől, hogy egy szép szeptemberi napon tartanánk, és mi szeretnénk megszervezni az egészet külső segítség nélkül. A legszűkebb körrel terveztük a bulit, ami maximum 80 főt jelentett gyerekekkel együtt.

Annyit szerettünk volna, aki velünk ünnepel szeptember 14-én, minket lásson viszont a részletekben és az egészben. Természetes színekkel, anyagokkal akartuk körbevenni magunkat, amiben nincsen egy felesleges tárgy sem. Egy fára hosszú fehér szalagokat kötöttünk, melyen a szövegek rólunk, a kapcsolatunkról szóltak – mind vicces, mind mély élményekkel. Járok egy Olló nevű kollázs csapatba, akikkel egy délelőtt összeültünk, és a meghívók egyik felére 43 darab egyedi kollázst készítettünk, a téma az összetartozás volt. Ezeket a meghívókat később befotóztuk és kiállítottuk a helyszínen. Külön nagyon jó ötlet volt Zsuzsitól, hogy a fa asztalokon ne legyen textil, hanem egy régi könyv lapjait ragasztottátok össze egy hosszú terítővé. Ez is rólunk szólt, mindketten szeretünk írni. Az asztalokon sima üvegvázában egy-egy őszi csokor állt, meseszépek voltak. Szóval nem volt semmi túlzás vagy mesterkélt tartalom.

Fontos volt, hogy minden illeszkedjen a tájhoz is. A Kőtengernél kezdtünk koccintással, és fogadalommal, mögöttünk náddal kirakott kör állt, ezt utólag is nagyon köszönjük neked! Igazából amikor már a koccintásnál voltunk, akkor láttam, hogy a kör teljesen beleolvad a tájba, hiszen szeptemberben a fű, bokrok, minden aranysárga lett körülöttünk.

Nem tudom stílus-e, talán inkább szemlélet, hogy fontos volt a zöld esküvő. A tányérok papírból voltak, leszedtük a szívószálat, az ételnél nem volt pazarlás. Az esküvő másnapján sütiket vittünk a mindszentkállai öregek otthonába (nekik adtam a menyasszonyi csokromat is), a tapolcai hajléktalanszállóra az ételekből vittünk.

Mindszentkállán volt az első randevúnk a Káli kapocsban, majd átsétáltunk Szentbékkállára a Kőtengerhez. Könnyen adta magát, hogy csak olyan környezetben gondolkodjunk, amihez kötődésünk van. Hévízen élnek a szüleim, és a Balaton-felvidék azért is jó választás volt, mert könnyen tudtunk a környékről alvállalkozókat szerezni. Nem szerettünk volna klasszikus esküvői helyszínre, étterembe vagy szállodába menni. Pár ilyen helyet megnéztünk azért, de végül magánházaknál próbálkoztunk, és szerencsére rátaláltunk Sándorra, Szentbékkálla egyik legszebb nádtetős házának tulajára. Az első pillanattól nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztünk, olyan érzésünk volt, mintha a vidéki nagypapánk házában lenne az esküvő. Még hó volt, amikor először megláttuk a Nádasház a káposztáskertben udvarát, de a hangulatból egyből tudtuk, itt szeretnénk ünnepelni barátokkal. Az asztalok egy sátor alatt voltak, melyeknek az oldala teljesen nyitható volt, közel hozzá pedig a táncteret alakítottuk ki egy mezős részen, oda lampionokat tettünk és parkettát.

Az időjárás kiszámíthatatlansága eléggé nehezítő tényező volt. Lehetett volna akár 10 fok is szeptember 14-én, az eső mondjuk nem zavart volna, annak is van egy hangulata. De mázlink volt, napközben 23-25 fok körül volt, estére hűlt le csak a levegő. Jó választás volt, hogy sátrat és 3 hőgombát béreltünk. Így visszagondolva, elfért volna még pár darab hőgomba, de aki ivott és táncolt, nem fázott:) Ahogy apukám mondta, gond van ott, ahol valaki fázik egy esküvőn.

Visszagondolva a szervezési részre, mindent ugyanígy szerveznénk. Nem szeretnénk nagyobb esküvőt, más helyszínnel, külsős szervező bevonásával.

Az egész olyan volt mint egy patchwork, mindenki tett hozzá. Többségében mi ketten szerveztük: helyszín találása, dj, szakács, templomi esküvő, kb. 9 külsős alvállalkozó-szakember volt az egészben, ha a papot is idevesszük:) Anyukám a házi pálinkáért, a süteményekért és a tortáért felelt, melyek többségében a gyenesi Móni sütiből, és a hévízi termelői piacról jöttek. Férjem családja szerb ételeket, burekot és ajvárt készített. A borokat az Istvándy pincészetből hoztuk, minden más italt Zölei Laci szerzett be, aki külön egy italpultot állított fel. Hárman feleltek azért, hogy ne legyünk szomjasak, szuper csapat volt, nagyon ajánlom őket. A sátor és a tánctér az Alina tenttől volt, a székek Chairstyle-tól, ezeket az alvállalkozókat mind mi koordináltuk. Apukám az esküvő előtti este még az általa készített lampionokat szerelte fel törött lábbal és csuklóval. Videóst szándékosan nem hívtunk, arra kértünk minden vendéget, amit telefonnal felvett küldje el nekünk, szeretnénk mi összevágni hangulatképeket videóklip stílusban. Fotósnál meghatározó volt, hogy olyat válasszunk, akinek friss szeme van, kicsit vagányabb, művészi vonalat képvisel, így választottuk Miknyóczki Dórit. A dekorért pedig ugye Zsuzsi felelt, ami eléggé megnyugtató volt. Mert tudtam, hogy gyönyörű csokrom, koszorúm lesz. A designnal a hangulat egyedi, de laza, barátságos lett, olyan, ahol el mered engedni magadat.